Házi kefír
Üdvözlök mindenkit a Szottyadt Citromon.
Ha olyan blogot kerestél, ahol a reggeli zabkása pasztell színű kerámiatálkában, friss (és megfizethetetlen) ehető virágokkal van fotózva a felkelő nap fényében, akkor rossz helyen jársz. Ez itt a konyhai rögvalóság. Az a hely, ahol a hűtő hátuljában megbúvó, életunt szottyadt citromból is kihozzuk a maximumot, és ahol a „csináld magad” nem azt jelenti, hogy három napig aszaljuk a bio fenyőmagot.
A célom egyszerű: kevesebb szemét, kevesebb kiadás, nulla felesleges adalékanyag, és ami a legfontosabb: minimális erőfeszítés. Ezt a szellemiséget pedig mi sem testesíthetné meg jobban az első bejegyzésünkhöz, mint a házi kefir.
Sokan azt hiszik, hogy a tejtermékek házi előállítása valami misztikus dolog, amihez gyanús Facebook-csoportokban kell „tibeti gombákat” vadászni, és úgy vigyázni rájuk, mint egy tamagocsira. Tévedés. A tejipar valószínűleg utálja ezt az egyszerű trükköt, de a házi kefir készítése valójában csak annyiból áll, hogy szándékosan kint hagyjuk a tejet a pulton.
Lássunk is neki a végtelen kefir klónozásának.
Amire szükséged lesz (a nagybevásárlás)
- Egy (1) darab bolti kefir: Ez lesz a mi trójai falovunk, az „ősanya”. Csak arra figyelj, hogy élőflórás legyen, ne valami hőkezelt, pasztőrözött tejipari kísérlet.
- Jó zsíros tej: Felejtsük el azt az 1,5%-os, kék vizes UHT valamit, ami egy atomtámadást is túlélne a polcon. Keress egy rendes, zsíros (legalább 2,8%-os vagy 3,6%-os), friss vagy ESL tejet.
- Egy nagy / több kicsi befőttesüveg: Egy alaposan kimosott befőttesüveg. (Igen, az, amiről múlt héten fél óráig kapartad a lekváros címkét az ujjaddal a mosogató felett.)
A „Recept” (ha egyetlen mozdulatot lehet annak nevezni)
1. lépés: Az alapítás Tegyél a tiszta befőttesüvegbe 1-2 jókora evőkanállal a bolti kefirből. Ez a „kovászod”. (A maradék bolti kefirt edd meg, ezt a műanyag poharat fogjuk mostantól megspórolni a világnak).
2. lépés: Az elárasztás Öntsd fel a jó zsíros tejjel (mondjuk fél literrel). Keverd el. Nem kell patikamérleg, nagyjából 1 rész kefirhez 10 rész tej a megfelelő, de hidd el, a baktériumok nem tudnak számolni. Ha kicsit több a tej, legfeljebb lassabban készül el.
3. lépés: A kemény munka Tegyél az üveg tetejére egy papírtörlőt vagy egy tiszta (és lyukmentes) konyharuhát, rögzítsd egy befőttesgumival. Erre azért van szükség, hogy a kultúra kapjon levegőt, de az őrjáratot tartó muslicák ne csatlakozzanak a bulihoz. Hagyd a konyhapulton szobahőmérsékleten. Fontos instrukció: Most menj el. Nézz meg egy sorozatot, dolgozz, aludj. Ne csinálj semmit az üveggel nagyjából 24 óráig.
4. lépés: A csoda Másnapra (hőmérséklettől függően lehet, hogy elég neki 18 óra is, télen lehet 30) a tej besűrűsödik, és átalakul azzá a csodás, savanykás itallá, amit vártunk. Ha késznek ítéled, mehet rá egy kupak, és tedd be a hűtőbe. Hidegen az igazi.
5. lépés: A végtelen ciklus (Perpetuum Mobile) És itt jön a varázslat: amikor a hűtőből eszed/iszod a házi kefiredet, sose edd meg az egészet! Hagyj az üveg alján 1-2 evőkanálnyit. Ha elfogyott a java, csak öntsd fel újra zsíros tejjel, keverd el, tedd ki a pultra, és másnapra megint tele az üveg. Ezt a kört gyakorlatilag a végtelenségig ismételheted.
Bár a fenti módszer nagyjából annyira bolondbiztos, mint a gravitáció, ne feledjük, hogy itt élő, mikroszkopikus lényekkel zsonglőrködünk a konyhapulton. Néha előfordul, hogy rossz társaságba keverednek, és az üvegben nem a jó baktériumok nyerik a csatát, hanem valami egészen más. Mivel a „Szottyadt Citrom” célja nem a sürgősségi osztályok leterhelése, íme a túlélési útmutató.
Honnan tudod, hogy a „házi kedvenced” ellenetek fordult?
- Színkavalkád: A kefir fehér. Esetleg krémfehér. Ha rózsaszín, zöld, fekete vagy bolyhos szürke foltok jelennek meg a tetején (ismertebb nevén: penész), ne játssz hőst! Ne próbáld meg „csak úgy lekanalazni” a tetejéről a gyanús részt. A penész gombafonalai addigra már rég buliznak az üveg alján is. Kuka.
- A szimat-teszt: A normális kefirnek friss, savanykás, talán egy nagyon picit élesztős illata van. Ha beleszagolsz az üvegbe, és az az érzésed támad, hogy egy augusztusi kánikulában felejtett tornacipőt szagolgatsz, vagy rothadásra emlékeztető, átható bűzt érzel: Kuka.
- Nyálkás invázió: Ha az állaga nem sűrű, krémes-darabos, hanem kifejezetten nyúlós, takonyszerű (elnézést, de ez a legpontosabb szakkifejezés), akkor ott bizony egy idegen baktériumtörzs vette át az irányítást. Kuka.
Fontos kivétel (avagy a pánik lefújva): Ha az üvegben a tartalom egyszerűen csak szétvált egy sűrű, túrószerű felső rétegre és alul egy sárgás, áttetsző folyadékra (savóra), az nem romlott! Csak túlerjedt, vagy túl melege volt a pulton. Ezt simán csak keverd újra össze, és idd meg (vagy csinálj belőle házi túrót, de erről majd egy másik posztban).
A Szottyadt Citrom Aranyszabálya: Ha belenézel az üvegbe, és a legősibb evolúciós túlélőösztönöd azt súgja, hogy ezt nem kellene a szádba venni, akkor hallgass rá. Egy fél liter tej és két kanál bolti kefir nem ér meg egy háromnapos, szenvedélyes kapcsolatot a fürdőszobacsempével.
Ilyenkor nincs gyász: a tartalom megy a lefolyóba (vagy a komposztba, ha nagyon bátor vagy), az üveget kimosod jó forró vízzel, veszel egy friss kefirt a boltban, és tiszta lappal indítod a klónozást az 1. lépéstől.
Miért jó ez a „Szottyadt Citrom” konyhában?
Minden egyes alkalommal, amikor felöntöd a maradékot tejjel, megspóroltál egy műanyag dobozt és egy alufólia tetőt, amit amúgy a szelektívbe (vagy rosszabb esetben a sima kukába) dobtál volna. Nem ettél meg semmilyen állományjavítót. Egyetlen bolti kefir árából hetekig, hónapokig gyárthatod a sajátodat, fillérekből.
És mindezt úgy, hogy szó szerint csak tejet öntöttél egy üvegbe.
Egészségedre! A következő bejegyzésig ne feledjétek: ha az élet savanyú, szottyadt citromot ad, csinálj belőle… mondjuk környezetbarát vízkőoldót. De erről majd legközelebb.